A kérdések-válaszok tartalma reményeim szerint folyamatosan bővül!

Sejtem,hogy körülbelül milyen kérdések fogalmazódhatnak meg benned, mert én is voltam kezdő, és mai napig úja és újabb kérdések jelenne meg bennem…

– Hogy fogok napi 10-20-30-60 percet beiktatni a mindennapjaimba?

(Válaszom: Van egy mondás, hogy „ha nincs napi 20 perced meditálni, akkor meditálj egy órát”. És ez így igaz. Megteremtődik rá az idő. Átrendezed a fontossági sorrendet. Én például az alvóidőmből csippentek le napi 1-1,5 órát. Az is egy pozitív hozzáállás, és kedvező karma gyakorlat, hogy valamit feláldozol a szellemi fejlődésed érdekében. Jelen esetben ez az időd és a teendőid átrendezése. )

– Minden nap kell gyakorolnom?

(Válaszom: Nem, nem kell, de érdemes. Ha valóban fejlődni szeretnél, és valóban a belső csend felé szeretnéd vezetni magad, akkor célszerű naponta végezni a gyakorlataidat. A hangsúly a rendszerességen van. De ha elindulsz ezen az úton, hidd el hiányozni fog, amikor kimarad.)

– Mi lesz, ha kimarad pár nap, vagy hét?

( Válaszom: Semmi nem történik, ha kimarad. Még az sem biztos, h megtorpansz a fejlődésben. De hiányozni fog maga a gyakorlás, és legfőképp annak hatása. Vannak időszakok, helyzetek amikor nehezen kivitelezhető a napi meditálás, ekkor fogadd el, hogy most ez a helyzet. Ne bántsd magad ezért, és ne érezz lelkiismeret furdalást, de törekedj rá, hogy amint időd és lehetőséged engedi, térj vissza a gyakorlatodhoz. Addig is, ha csak napi 1-2 percre légzésfigyeléssel vagy elcsendesedéssel, de próbáld fenntartani a rendszerességet, hajlamod legyen töretlen.)

– Mit tegyek, ha olyan dolog jön elő, amivel nem tudok szembenézni, vagy megoldani?

(Válaszom: Ha szimplán meditálsz és nem végzel speciális légző,- vagy energetikai gyakorlatokat, akkor nem jön olyan dolog fel a mélyből amivel ne lennél képes megküzdeni. A tudatod intelligens, azt tárja eléd, amit képes vagy feldolgozni.  Ha beavatás, vagy pontos iránymutatás nélkül, vezetés nélkül végzel erőteljes pránajáma vagy más tisztító,- és egyéb energetikai gyakorlatokat, akkor lehetséges, hogy problémáid adódnak ezzel. Ezesetben azonnal kérj segítséget.

Ha kellemetlen, zavaró érzésekkel, szimbólumokkal, nyugtalanító jelenetekkel kerülsz szembe, amik nem hagynak nyugodni, akkor egy kérdést tegyél fel magadnak: Mihez kezdjek vele? És megjön a válasz. Haszontalan azt kérdezgetned, hogy mit jelent, miért… Nem ezek visznek a megoldáshoz, csak újabb hatást adagolsz az amúgy is meglévő lenyomathoz és visszahelyezed a tudattalanba, megerősítve azt.)

– Lelki hullámzásaim lesznek, és mit tudok velük kezdeni?

(Válaszom: A meditáció alapvetően a harmónia és elcsendesedés, belső béke útja. De ehhez az állapothoz előbb tisztulnia kell elmédnek. Minden meditáció alkalmával törnek fel elraktározott lenyomatok a tudattalanból, mint a buborékok, mikor a patak alján megmozgatod a köveket, vagy mint a zavarosság, mikor egy bottal felpiszkálod a vizet a folyómeder alján. Ezek vannak, fogadd el. És ezzel együtt hullámzások is vannak. Egy dolgot tudsz tenni: semmit. Hagyd, hogy kisimuljanak a dolgok, ha nem nyúlsz hozzájuk, leüllepszenek, vagy kipukkannak, kifáradnak, eltűnnek. Ha kezdeni akarsz velük valamit, csak erősíted hatásukat.)

– Be kell állnom valamilyen közösségbe, vagy vallási szervezetbe, egyházba?

( Válaszom: Nem kell, de lehetőséged bármikor megvan rá. Lehetsz magányos farkas, lehetsz egy közösség tagja, a lényeg, hogy gyakorolj. Ha adhatok ilyen tanácsot, akkor annyit mondanék, hogy olyan szervezetet válassz, ahol nem korlátoznak a szabadságodban, nincsenek dogmák, komolyan vesznek, magyaráznak és tanítanak. Ahol hiteles a mester és a közösség tagjai is, úgy, hogy velük és a nézeteikkel, tetteikkel azonosulni tudsz. )

– Meg fogja érteni a környezetem?

(Válaszom: Igen és nem. Előbb-utóbb elfogadják. Van, aki támogatni fog, van, aki nehezíti a dolgod. Fogadd el mindkettőt, és helyezd szemed elé a célod. Előbb-utóbb elfogadják, akik szeretnek. Akik nem értik meg, azok lehet, hogy kipotyognak  a mindennapjaidból, vagy nő a távolság köztetek. Ez természetes folyamat. Aki szeret, az engedi, h olyan légy és azt tedd ami neked jó, függetlenül attól, hogy ez neki tetsző vagy kellemes-e.)

-Nem elvesztegetett idő ez?

(Válaszom: A magadra, igazi éned megismerésére fordított idő lehet haszontalan? Mi lehet annál értékesebb és fontosabb, mint a magadba fektetett idő/energia? És ahogy kerülsz közelebb önvalódhoz, tudatod tiszta természetéhez, úgy jössz rá, hogy minden más sallang, ez a legfontosabb.)

– Melyik fajta meditációs technikát válasszam?

(Válaszom: Fokozatosan haladj. Kezdésnek az alapokat javaslom. Ha van tanítod, akkor kérd segítségét, és  próbálj ki többfélét. Azt válaszd, amelyik a legközelebb áll hozzád, amit igazán magadénak érzel. Váltogathatod idővel őket, mikor mire van szükséged és lehetőséged. Egy-két technikát mélyíts el, nem kell több. Elég egy éles fegyver a harcban, szükségtelen 100 életlen fegyvert magadnál tartanod.)

– Hogy fogom tudni kikapcsolni a gondolataimat?

(Válaszom: Nem, és nem is kell. Persze a gondolatok közti szünetet idővel növelni tudod majd, és célod is legyen ez, de kikapcsolni képtelenség. Sok gyakorlással másra koncentrálni lehet, kontempláció tárgyává megtenni lehet, koncentráció tárgyává tenni lehet, kívülállóként a szemlélődő attitűddel nézni lehet, lassítani lehet, kitolni a gondolatmentes periódust lehet, de megállítani gondolataid hullámát lehetetlen. )

– Képes vagyok én erre?

(Válaszom: Igen. Mindenki képes erre. A természetes állapotodhoz közelíteni, a tudatod valódi milyenségét megismerni, önmagadra ébredni képes vagy. A belső csend felé haladni képes vagy. Az más kérdés, hogy terveid szerint-e, milyen sebességgel, milyen minőséggel, milyen akadályok leküzdésével, vagy milyen messziről indulva, mekkora léptekkel, de képes vagy rá, ha az elhatározás és kitartásod megvan és töretlen.)

– Hogy lehet azt elérni, hogy ne címkézzek?

(Válaszom: Ha megérted, hogy nincs jó és rossz, csupán saját elméd kivetülései és saját lenyomataid következményei, akkor rájössz, hogy értelmetlen címkéket akasztani helyzetekre, dolgokra. Semmi nem az, ami látszik, és tudatod duális. Ha az egység állapotába kerülsz, megtapasztalod, hogy nincs jó és rossz, megszűnik a különbség. Minden csak egyszerűen van. Úgy ahogy. Pont. Minősítés nélkül. Egód hiteti el, hogy megkülönböztess dolgokat és kerüld a számodra kellemetlen érzeteket. Nem kell, hanem meg kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni és semlegessé válnak. Egód szüleménye, hogy mi milyen, a valóságban csak vannak, nézőpontváltással mindjárt más a jelentése, más az előjele egy-egy eseménynek is. Mindig másként élheted meg ugyanazt a szituációt. A hozzá társított érzelmi többlet, és tudatod irányítja miként érzel és gondolsz róla. Ha ebbe belegondolsz, rá kell jönnöd, hogy igazából semmi nem különbözik semmitől, minden semleges. És ha épp rosszul éled meg, akkor tudatosítsd, hogy most ezt érzem és gondolom, hogy az adott helyzet milyen, de a milyensége attól még változatlan.)

– Hogy lehetséges a szemlélődő távolságából figyelni a tudat folyamatait?

(Válaszom: A tudatodban lévő gondolati hullámzást, ilyen-olyan folyamatokat előkelő idegenként szemléld. Mint egy filmet, amibe nincs beleszólásod, és hiába is tennéd, menne tovább, pörögnének a képkockák, nem lenne hatásod rá. Nézőként látod a filmet, tudod, hogy te nem a szereplő vagy, és a szereplő is csak egy színész, aki eljátssza az adott karaktert, egy megtervezett, mű valóságban. Ez is ilyen, nézd, figyeld a tudatodban zajló jeleneteket, de ne azonosulj vele.

Elmédben, lelki szemeid előtt ugyanolyan filmek futnak, csak itt elméd a vetítő, és önvalód a néző. Felesleges azonosulnod az egyes szerepekkel, helyzetekkel, mert nem valósak, csak egy film, egy tudatod által kreált és vetített film részletei. Mint a moziban. Nem szerepelsz benne. Onnantól, hogy belefolysz, azonosulsz egy érzéssel, gondolattal, jelenettel, már meg is jelent az ego, aki felvette a szerep maszkját és jelmezét. De az nem te vagy, hanem az „én”, az egó. Te az önvalód vagy, ahol nincs én, csupán az egység.)

– Mi legyen a sankalpám?

(Válaszom: Neked kell rájönnöd, ebben sajnos sem én, sem más nem fog tudni segíteni. Ne próbáld ésszel kitalálni. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi az az elhatározás, cél, amiért elkezdted, elkezded a gyakorlásod. Mi az életfeladatod, életcélod erre az életedre.

Ha egyáltalán nincs válaszod, akkor nyugodtan lehet eleinte a sankalpád például ez:

– minden nap ülök 10 percet

– ráismerek a valódi sankalpámra

– megismerem önmagam…)

– Miért mondják, hogy akadályokkal fogok találkozni az úton?

(Válaszom: Mert akadályokkal fogsz találkozni az úton. Helyzetedtől, előéletedtől, karmádtól, egód milyenségétől függően eltérő akadályokkal, de az biztos, hogy lesznek. A környezeted és saját elméd is rengeteg akadályt állít utadba. Egyrészt az energiák miatt, rezgések természete miatt, hitrendszereid és energetikai blokkjaid miatt, félelmeid miatt, egód hárítása, terelése miatt. )

– Hogyan tudom integrálni a meditációs tapasztalatokat és a gyakorlás hatásait az életem mindennapjaiba?

(Válaszom: Nehezen és egyben könnyen. Van olyan hatása, mely közvetve azonnal, vagy rövid belül megvalósul, és van, amit évek hosszú munkája után sem tudsz a napjaidban megvalósítani. Az alaptermészeted olyan amilyen, ezzel nem is igen kell mit tenned. Az a kérdés, hogy mihez kezdesz vele, törekszel-e a fejlődésre, tudatos vagy-e. Ha „csak” a tudatosságot beemeled a hétköznapokba, akkor nyert ügyed van.

A lényeg, hogy dolgozz érte, törekedj rá, de ne erőszakkal. Tégy meg mindent érte, de ne küzdj, ne akard, hanem hagyd megtörténni. Türelemmel, hittel.)

– Miért jön mindenki a „MOST”-tal és az „ITT”-tel? miért olyan fontos a jelenben lét, hiszen mindig épp a jelenben vagyok?

(Válaszom: Nem, nem vagy. Persze fizikailag igen, hiszen nem tudsz máshol lenni, de a tudatod nincs a jelenben, vagyis ritkán. Manapság egyre kevésbé. Kivéve persze, ha teszel érte.

Ami miatt nagyon fontos, a tudatos jelenlét, az „itt és most”, mert bármilyen felmerülő dologra csak akkor tudsz reagálni „ott és akkor”. Ha nem vagy jelen, a reakciód sem lesz helytálló. Csak a jelenben látod tisztán a helyzeteket, csak a jelenben vagy önmagad. A jelenben minden rendben, mert nincs más, csak az a pillanat, a jelenben nem fáj semmi, nincs félelem, nincs korlát…és ha minden percedet így éled, a jelenben, akkor gondolj bele, mennyi mindentől megszabadulsz. Fellélegzel. Ami azért is játékos kifejezés, mert a jelenben lét, jelenbe hozatalod legtriviálisabb módja, ha lélegzel és ezt megfigyeled.)

– Miért lett divat meditálni?

(Válaszom: Valóban felkapottabb végre a meditáció, elterjed szélesebb körben. Sokáig csak szűk réteg érhette el a tanításokat, de a világ, határok nyílásával egyre szélesebb körben megismerhették. Valamint még soha nem volt ekkora szükségünk rá. Őrült világot élünk, melyben szükségünk van a tudatosságunkra, békénkre, amit a meditáció gyakorlásával érhetünk el. Napról napra nő a nyomás, stressz, embertelenség, aminek elviselése, és a valóssággal való szembenézés, változtatás így érhető el, erre hála az égnek, egyre nagyobb tömegek jönnek rá.)

– Miért fontos a belső csend állapotát megtalálni és önvalómra ébredni?

(Válaszom: Mert akkor van csak igazán önmagad. Akkor fejted le magadról a félelmeket, szerepeket, amiket minden percben játszol. Akkor nem az elméd termékei irányítanak, hanem a valódi lényed, a valóságban. Ott nincs látszatvilág, zavar, csapongás, csak a tiszta kisimult tudat, mely elemi és nem összetett, és melyben a valóság van.

Megérted, hogy tévesen azonosítod magad az énnel, nem az vagy te, és nem is az érzéseid vagy. Rájössz, hogy nem te szenvedsz, csak szenvedést élsz meg épp, nem címkéddel magad semmivel: jó vagyok, rossz vagyok, hanem megérted: a jelenlegi viselkedésed előnyös, kedvező, vagy a jelenlegi érzéseid kedvezőrlenek, kellemetlenek. Csak tudatosítod, és nem azonosulsz velük.)

– Miért fontos, hogy szembenézzek, és tisztán lássam életen történéseit és a problémáimat?

(Válaszom: A lehető legtömörebben megfogalma, azért, mert csak azt tudod megoldani amivel szembe nézel. Amit nem tudatosítasz, az hat rád, de nem tudsz rá reagálni, vagy tudattalan reakciókkal, amelyek újabb karmikus következményekkel és lenyomatokkal járnak. Ha felismered problémáidat, azok okait, tisztán látod az életed helyzeteit, akkor tudatos jelenléttel, valós, zavarmentes, negatív következmény mentes és megoldást segítő választ tudsz adni rájuk.)

– Miért fontos a tisztánlátás?

(Válaszom: Ha zavaros az elméd, akkor zavaros gondolatok, érzések cikáznak benned, nem úgy látod a dolgokat, ahogy valóban vannak, hanem a saját szemüvegeden át. Így zavaros reakciókat adsz, és zavaros lesz a végeredmény és a következmény is. Ha valóságukban látod a dolgokat egy tiszta szemüvegen át, amely élesíti látásod, akkor tiszta, jelenben lévő, tudatos reakciósid lehetnek, melyeknek kedvező következményei lesznek. )

– Mit jelez a fájdalom a meditációs során?

(Válaszom: Többmindent jelezhet. Lehet az egód terelése is, hogy elterelje a figyelmed a lényegről, a belső csend eléréséről, és koncentrációd tárgyáról. De a  fájdalom minden esetben elakadást jelent, fizikai blokkot. Elakadást a fizikai testben, amely mögött energiablokk, energetikai elakadás áll, amögött pedig valamilyen elmeblokk, elakadás, zavar a tudatodban.

A tünetet kezeled, ha a fájdalom elmulasztására koncentrálsz, inkább azt javaslom, hogy tárd fel az okot, ami mögötte áll, és akkor kerül helyére minden. Ennek módszere pedig: meditáció, légzés, kontempláció. )

– Mihez kezdjek, ha olyan zaklatott vagyok, hogy nem tudok meditálni?

(Válaszom: Akkor kell a legtöbbet meditálni. De tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nekem sem. Végezz tisztító gyakorlatokat, légzőgyakorlatot, fizikai gyakorlatot, ászanákat. Illetve bármily zaklatott is vagy, lélegezned mindig kell, figyeld a légzésed, lassítsd, végezz hasi légzést, stb… És a jolly joker, hogy kontemplálj, tedd koncentrációd tágyává zaklatottságod, illetve annak okát. De csak ezt. Járd körül miden irányból, és engedd feloldódni. Akkor sikerült, ha lemész a legmélyebbre és megtalálod a kiváltó problémát. onnan tudod, hogy megvan, hogy múlik a zavar, zaklatottság, fájdalom, kevésbé, majd egyáltalán nem vált ki belőled érzelmi ingert, nincs hatással rád az adott téma, és megnyugszol.)

– Hogy lehetséges a szemlélődő távolságából figyelni a tudat folyamatait?

(Válaszom: A tudatodban lévő gondolati hullámzást, ilyen-olyan folyamatokat előkelő idegenként szemléld. Mint egy filmet, amibe nincs beleszólásod, és hiába is tennéd, menne tovább, pörögnének a képkockák, nem lenne hatásod rá. Nézőként látod a filmet, tudod, hogy te nem a szereplő vagy, és a szereplő is csak egy színész, aki eljátssza az adott karaktert, egy megtervezett, mű valóságban. Ez is ilyen, nézd, figyeld a tudatodban zajló jeleneteket, de ne azonosulj vele.

Elmédben, lelki szemeid előtt ugyanolyan filmek futnak, csak itt elméd a vetítő, és önvalód a néző. Felesleges azonosulnod az egyes szerepekkel, helyzetekkel, mert nem valósak, csak egy film, egy tudatod által kreált és vetített film részletei. Mint a moziban. Nem szerepelsz benne. Onnantól, hogy belefolysz, azonosulsz egy érzéssel, gondolattal, jelenettel, már meg is jelent az ego, aki felvette a szerep maszkját és jelmezét. De az nem te vagy, hanem az „én”, az egó. Te az önvalód vagy, ahol nincs én, csupán az egység.)

– Mi legyen a sankalpám?

(Válaszom: Neked kell rájönnöd, ebben sajnos sem én, sem más nem fog tudni segíteni. Ne próbáld ésszel kitalálni. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi az az elhatározás, cél, amiért elkezdted, elkezded a gyakorlásod. Mi az életfeladatod, életcélod erre az életedre.

Ha egyáltalán nincs válaszod, akkor nyugodtan lehet eleinte a sankalpád például ez:

– minden nap ülök 10 percet

– ráismerek a valódi sankalpámra

– megismerem önmagam…)

– Miért mondják, hogy akadályokkal fogok találkozni az úton?

(Válaszom: Mert akadályokkal fogsz találkozni az úton. Helyzetedtől, előéletedtől, karmádtól, egód milyenségétől függően eltérő akadályokkal, de az biztos, hogy lesznek. A környezeted és saját elméd is rengeteg akadályt állít utadba. Egyrészt az energiák miatt, rezgések természete miatt, hitrendszereid és energetikai blokkjaid miatt, félelmeid miatt, egód hárítása, terelése miatt. )

– Hogyan tudom integrálni a meditációs tapasztalatokat és a gyakorlás hatásait az életem mindennapjaiba?

(Válaszom: Nehezen és egyben könnyen. Van olyan hatása, mely közvetve azonnal, vagy rövid belül megvalósul, és van, amit évek hosszú munkája után sem tudsz a napjaidban megvalósítani. Az alaptermészeted olyan amilyen, ezzel nem is igen kell mit tenned. Az a kérdés, hogy mihez kezdesz vele, törekszel-e a fejlődésre, tudatos vagy-e. Ha „csak” a tudatosságot beemeled a hétköznapokba, akkor nyert ügyed van.

A lényeg, hogy dolgozz érte, törekedj rá, de ne erőszakkal. Tégy meg mindent érte, de ne küzdj, ne akard, hanem hagyd megtörténni. Türelemmel, hittel.)

– Miért jön mindenki a „MOST”-tal és az „ITT”-tel? miért olyan fontos a jelenben lét, hiszen mindig épp a jelenben vagyok?

(Válaszom: Nem, nem vagy. Persze fizikailag igen, hiszen nem tudsz máshol lenni, de a tudatod nincs a jelenben, vagyis ritkán. Manapság egyre kevésbé. Kivéve persze, ha teszel érte.

Ami miatt nagyon fontos, a tudatos jelenlét, az „itt és most”, mert bármilyen felmerülő dologra csak akkor tudsz reagálni „ott és akkor”. Ha nem vagy jelen, a reakciód sem lesz helytálló. Csak a jelenben látod tisztán a helyzeteket, csak a jelenben vagy önmagad. A jelenben minden rendben, mert nincs más, csak az a pillanat, a jelenben nem fáj semmi, nincs félelem, nincs korlát…és ha minden percedet így éled, a jelenben, akkor gondolj bele, mennyi mindentől megszabadulsz. Fellélegzel. Ami azért is játékos kifejezés, mert a jelenben lét, jelenbe hozatalod legtriviálisabb módja, ha lélegzel és ezt megfigyeled.)

– Miért lett divat meditálni?

(Válaszom: Valóban felkapottabb végre a meditáció, elterjed szélesebb körben. Sokáig csak szűk réteg érhette el a tanításokat, de a világ, határok nyílásával egyre szélesebb körben megismerhették. Valamint még soha nem volt ekkora szükségünk rá. Őrült világot élünk, melyben szükségünk van a tudatosságunkra, békénkre, amit a meditáció gyakorlásával érhetünk el. Napról napra nő a nyomás, stressz, embertelenség, aminek elviselése, és a valóssággal való szembenézés, változtatás így érhető el, erre hála az égnek, egyre nagyobb tömegek jönnek rá.)

– Miért fontos a belső csend állapotát megtalálni és önvalómra ébredni?

(Válaszom: Mert akkor van csak igazán önmagad. Akkor fejted le magadról a félelmeket, szerepeket, amiket minden percben játszol. Akkor nem az elméd termékei irányítanak, hanem a valódi lényed, a valóságban. Ott nincs látszatvilág, zavar, csapongás, csak a tiszta kisimult tudat, mely elemi és nem összetett, és melyben a valóság van.

Megérted, hogy tévesen azonosítod magad az énnel, nem az vagy te, és nem is az érzéseid vagy. Rájössz, hogy nem te szenvedsz, csak szenvedést élsz meg épp, nem címkéddel magad semmivel: jó vagyok, rossz vagyok, hanem megérted: a jelenlegi viselkedésed előnyös, kedvező, vagy a jelenlegi érzéseid kedvezőrlenek, kellemetlenek. Csak tudatosítod, és nem azonosulsz velük.)

– Miért fontos, hogy szembenézzek, és tisztán lássam életen történéseit és a problémáimat?

(Válaszom: A lehető legtömörebben megfogalma, azért, mert csak azt tudod megoldani amivel szembe nézel. Amit nem tudatosítasz, az hat rád, de nem tudsz rá reagálni, vagy tudattalan reakciókkal, amelyek újabb karmikus következményekkel és lenyomatokkal járnak. Ha felismered problémáidat, azok okait, tisztán látod az életed helyzeteit, akkor tudatos jelenléttel, valós, zavarmentes, negatív következmény mentes és megoldást segítő választ tudsz adni rájuk.)

– Miért fontos a tisztánlátás?

(Válaszom: Ha zavaros az elméd, akkor zavaros gondolatok, érzések cikáznak benned, nem úgy látod a dolgokat, ahogy valóban vannak, hanem a saját szemüvegeden át. Így zavaros reakciókat adsz, és zavaros lesz a végeredmény és a következmény is. Ha valóságukban látod a dolgokat egy tiszta szemüvegen át, amely élesíti látásod, akkor tiszta, jelenben lévő, tudatos reakciósid lehetnek, melyeknek kedvező következményei lesznek. )

– Mit jelez a fájdalom a meditációs során?

(Válaszom: Többmindent jelezhet. Lehet az egód terelése is, hogy elterelje a figyelmed a lényegről, a belső csend eléréséről, és koncentrációd tárgyáról. De a  fájdalom minden esetben elakadást jelent, fizikai blokkot. Elakadást a fizikai testben, amely mögött energiablokk, energetikai elakadás áll, amögött prdig valamilyen elmeblokk, elakadás, zavar a tudatodban.

A tünetet kezeled, ha a fájdalom elmulasztására koncentrálsz, inkább azt javaslom, hogy tárd fel az okot, ami mögötte áll, és akkor kerül helyére minden. Ennek módszere pedig: meditáció, légzés, kontempláció. )

– Mihez kezdjek, ha olyan zaklatott vagyok, hogy nem tudok meditálni?

(Válaszom: Akkor kell a legtöbbet meditálni. De tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nekem sem. Végezz tisztító gyakorlatokat, légzőgyakorlatot, fizikai gyakorlatot, ászanákat. Illetve bármily zaklatott is vagy, lélegezned mindig kell, figyeld a légzésed, lassítsd, végezz hasi légzést, stb… És a jolly joker, hogy kontemplálj, tedd koncentrációd tágyává zaklatottságod, illetve annak okát. De csak ezt. Járd körül miden irányból, és engedd feloldódni. Akkor sikerült, ha lemész a legmélyebbre és megtalálod a kiváltó problémát. onnan tudod, hogy megvan, hogy múlik a zavar, zaklatottság, fájdalom, kevésbé, majd egyáltalán nem vált ki belőled érzelmi ingert, nincs hatással rád az adott téma, és megnyugszol.)