A jóga lényegét, a 8 ágának bemutatásával tudnám talán legérthetőbben átadni. Ez a 8 lépcső Patanjali által összegyűjtött és összefogott szisztematikus rendszer, mely a jóga egészét magába foglalja.
Patanjali, jóga szutráiban úgy mutatja be ezt a 8 ágat, mintha egy létra fokai lennének. Érdekes kettősség ez, mert egyrészt egymásra épülő rendszer, egyik fok után a másik, másrészt viszont nem alá-fölérendeltségi viszony van az ágak között, hanem egyenrangúak. A jóga azonban tapasztalati tudomány, így nagymértékben függ természetünktől, benső megtapasztalásainktól, karmikus felkészültségünktől. Ennek megfelelően akár adott esetben bármely ág gyakorlásába belefoghatunk, a sorrendhez való merev ragaszkodás nélkül, de mindenképp célszerű egy tanító útmutatása szerint végezni ezt.
Ez olyan kis ambivalencia, amely a meditáció és jóga világát, keleti filozófia világát szinte mindig átjárja, főként a nyugati elme számára. Ezek megértéséhez kifinomult intelligencia szükséges, és nem a nyugati értelemben vett intelligenca. Annak elérésének egyetlen útja pedig a született képességeken kívül maga a gyakorlás.
Jóga alatt a legtöbben a testmozgás, testhelyzetek gyakorlását értik, esetleg némi meditációval, relaxációval, mantrával, mint holmi kiegészítő elemekkel fűszerezve.
Bevallom, én is sokáig így tekintettem a jógára. Volt a saját szellemi spirituális gyakorlásom, benne meditációval, energetikai kezeléssel, koncentrációs gyakorlatokkal, mantrarecitációval, majd buddhista praxisom, és külön a jóga.
Időbe telt mire ráeszméltem, hogy a jóga mindez egyben. Maga az egység, a teljes rendszer önmagában, mely mozgás, meditáció, tudatos alvás, életvitel, elvek, gyógyítás, harmonizálás, légzés, koncentrációs gyakorlatok, ellazulás, mantrarecitáció, relaxáció, stresszoldó technika, terápiás módszer, mindenek gyakorlatainak összessége.
Hiba lenne azt gondolni, hogy a jóga hindu, a jógafilozófia csupán hindu vallástan.
Én ebbe a hibába estem sokáig. Ma sem vonz a hinduizmus, de rá kellett eszmélnem, hogy minden egy. Egy a lényege, minden ugyanonnan ered és ugyanoda is tér vissza.
Egyrészt van buddhista jóga is, tibeti jóga is, de nincs szükség megkülönböztetésre, a jóga önmagában van, de magába foglal minden lényegeset, ami a szellemi úthoz kell, megad minden segítséget a felébredéshez.
Buddhistaként 1-2 ponton még ma is fenn tudok akadni, kisebb ellentétbe kerülök magammal, a tanultakkal, de a lényeg a cél és a tapasztalás. Nem az eszköz.
Mindegy milyen jógáról beszélünk, jantra, hatha, rádzsa, astanga, vagy bármely egyéb, technikai különbségek vannak, de az alap és a végcél egy. A harmónia, összhang, test-tudat-lélek egységének megtapasztalása, az önvaló megismerése, megtapasztalása, az elme felszabadítása.
Erre mondta Márk Tamás meditáció és jógaoktató mester, hogy egyfajta csend van. Nincs csodálatos és még csodálatosabb csend.
Pattabhi Jois, ashtanga jóga megalapítója is erre buzdít: ‘Gyakorolj, a többi jön magától.’
Aki világi életével van lefoglalva – és ez jellemző leginkább ránk, hiszen dolgozunk, gondoskodunk a családunkról, igyekszünk lépést tartani a felgyorsult világgal – annak nem is ajánlott, hogy hirtelen belemerüljön a jóga gyakorlásába. A világi élet és a jóga céljai, gyakorlatai között igen nagy a különbség.
Tudatosítanunk kell az alapot, hogy hol vagyunk most, helyzetünket.
Tudatosítanunk kell a célt, ahova el szeretnénk jutni.
És tudatosítanunk kell az utat ami elvezet a célhoz az alaptól.
A jóga 8 ága:
- Jáma: erkölcsi szabályok, tartózkodás az erkölcstelen cselekedetektől
- Nijáma: erkölcsi előírások, erkölcsös tettek véghezvitele
- Ászana: testgyakorlatok, megfelelő ülés a meditációhoz
- Pránájáma: légzőgyakorlatok, légzésszabályozás
- Pratjáhára: érzékszervek uralma, érzékek visszavonása, figyelem befele irányítása
- Dháraná: koncentráció, figyelem fókuszának leszűkítése
- Dhjána: meditáció, a figyelem zavartalan áramlása
- Szamádhi: elmélyedés, magasabb tudatállapot, teljes feloldódás a meditáció tárgyában
Azért fontos ezeket az irányelveket szem előtt tartani, hogy az ember lelki fejlődése érdekében megtanulja irányítani az érzékeit, gondolatait, érzelmeit, és cselekedeteit, s ennek segítségével elérhesse a valódi önmagát
Az talán első ránézére is látszik a fenti felsorolásból, hogy a jóga sokkal inkább egy belső gyakorlás, mintsem külső.
Nem tudjuk manapság a jama, nijama elveknél kezdeni, mert teljesen másként vagyunk szocializálva.
Az ászanánál kezdünk manapság.
De inkább a rávezetőgyakorlatokkal: pratyahara és koncentráció. A koncentráció készíti elő a meditációt
Ha eddig csupán testmozgásként végeztük a jógát, akkor ahhoz, hogy képesek legyünk a jóga magasabb szintjeit is gyakorolni, sok változásra és változtatásra van szükségünk. Gondolkodásban, attitűdben, hozzáállásban, életvitelben …
Időt kell hagyni magunknak, hogy szépen lassan maguktól kialakuljanak ezek a viselkedési és gondolkodásbeli minták. Fontos a tudatosság, de inkább az arany középutat kell keresni, ebben is, mint mindenben, nem érdemes hirtelen, mindent bevetve nekivágni, mert nagy valószínűséggel a fokozatosságot kihagyva, csalódást, és nehézségeteket tapasztalunk majd.
JÁMA ÉS NIJÁMA ( jama- nijama, ártás-nem ártás elvei)
A valódi gyakorlás a jama-nijama elvek alkalmazása a mindennapi életben. Az igazi gyakorlás az élet.
A jama és nijama elvek szoros kapcsolatban vannak egymással.
Miért is van szükség ezekre az elvekre? Egy oka van, mégpedig az, hogy a jóga befelé forduló tevékenység, melyhez elengedhetetlen a figyelmes, koncentrált elme.
Fő céljuk az, hogy olyan helyzetet teremtsenek számunkra, mely alkalmas a jóga gyakorlására.
Nem kap nagyon nagy jelentőséget nyugaton. De nagyon fontos, valóban az alap, mert cselekvés nélkül egyszerűen nem tudunk létezni. Minden tapasztalatra regálnunk kell, és minden egyéb ( személyiség, karma) ebből indul ki, ,hogy miként cselekszünk, gondolkozunk, szólunk.
Egy mondatban: Cselekedeteimmel, gondolataimmal, beszédemmel miként valósítom meg a nemártás elvét magam és mások felé.
A jama elemeit hívhatjuk tiltásoknak is, de igazából helyes cselekedetek, melyek segítenek, hogy a karma szempontjából ne halmozzuk a kedvezőtlen dolgokat.
A nijama elemei a fegyelmezések, amelyek segítségével az elme pozitív beállítódásra hangolódik
A jama magatartásformákat követel meg, amelyek betartása a társadalomra vagyis „kifelé” irányuló eredménnyel bír. A nijama ezzel szemben olyan erények összessége, amelyek „befelé”, a saját egyéni gyakorlatunkra, ill. benső világunkra hatnak.
A jama erkölcsi magatartásformái és a „kifelé” irányuló eredményei:
- ahimsza: nem ártás, vagyis tartózkodás minden cselekedettől, mellyel ártok magamnak és más lényeknek
- szatja: igazmondás, tartózkodás a hazugságtól, rágalmazástól
- asztéja: tartózkodás a lopástól, illetve nem veszem el azt, ami nincs önként felajánlva
- brahmacsarja: tartózkodás a nem megfelelő szexuális viselkedéstől. Érzéki örömök, vágyak feletti kontroll, tudatos jelenléttel orvosolható
- aparigraha: tartózkodás a mohóságtól és bírvágytól, vagyis az alapvető szükségleteken felüli halmozástól
A fentiek értelmében a kerülendő dolgok az agresszió és az ártás, a hazugság, a mértéktelen élvezetek, más javainak eltulajdonítása, fölösleges gyűjtögetés, fölhalmozás.
Az öt nijama (önkorlátozás/önuralom):
- saucsa: Tisztaság, vagyis a fizikia test és elme tisztasága
- szantósa: elégedettsé és lelki nyugalom megtartása. A dharma igazsága, avagy minden úgy jó, ahogy van.
- tapasz: böjthöz hasonlóan az önmegtartóztató tevékenységek gyakorlása, önfegyelem
- szvádhjája: tanulás, dharma rendszeres tanulmányozása, az önvaló ( nem az én) megismerésére való törekvés, önismeret
- ísvara-pranidhána: az énről való lemondás elérése, istennek való odaadás
A jama, az öt erkölcsi fegyelem és a nijama, az öt erény egyes elemei bizonyos szempontból meg is feleltethetőek egymásnak:
- így a nem ártás egyben a tiszta szándékot is jelenti;
- a nyereségvágy nélküliség feltételezi azt a hitet, amely kizárólag Istenbe veti a bizalmát
- a tanítványság a hamis én, az ego kioltása és felülmúlása;
- a nem lopás a vágyak és kívánalmak kiégetése ;
- az igazság a létezővel, az adottal való megelégedés;
ÁSZANA (asana
A testgyakorlás, ami különböző jógapózok gyakorlását jelenti. Az ászanák gyakorlása stabilitást, egészséget és könnyedséget ad a testünknek, és egyben lelki egyensúlyt eredményez.
Patanjali a jóga szútráiban pár mondatot ejt az ászana gyakorlásról. Eredeti céljuk az volt, hogy felkészítsék a testet a hosszú meditációkra. Segítse a helyes meditációs helyzet felvételét, és azt, h fájdalom nélkül tudjunk koncentrálni.
Az ászana deffiniciója szerint egy stabil, ellazult, kényelmes testhelyzet. Meditációs testhelyzet, mely attól lesz stabil, mozdulatlan és ellazult, h megjelenik benne az erőfeszítés ellazítása.
Ászana 4 jellemzője a 4 elemhez kapcsolható:
- víz – egyensúly
- föld – stabilitás
- levegő – ellazultság
- tűz – gyönyörteli állapot
A hagyomány szerint az ászana végzésekor a test jelzéseit kell figyelnünk: ahol feszültséget érzünk, ott lazítani, engedni kell, ahol pedig petyhüdtséget, energetikai hiányt, ott húzni, nyújtózni szükséges. A túlzott feszültségek és erőtlenségek egyensúlyba hozásával érjük el a könnyű, stabil pozíciót, amikor minden síkon tökéletes a működés, áramlás. Ez minden gyakorlónál, sőt, minden gyakorlásnál változó lehet, ezért ne ragaszkodjunk semmilyen előzetes elképzeléshez, élményhez. Helyezkedjünk bele az adott pózba, és fogadjuk nyitottan a történéseket!
PRÁNAJÁMA (pranayama
A pránajáma szanszkrít szót gyakran a légzés tudományaként vagy légzőgyakorlatként fordítanak. Ez azonban egy leszűkített és félrevezető fordítás szerintem. Bizonyos felfogás szerint pránajama nem a légzőgyakorlatok elnevezése, hanem a légzéstartás gyakorlata.
Egy biztos, a pránajáma gyakorlatok ideálisak az elme lecsendesítésére és fokozatos finom megnyugtatására.
Fizikailag a légzésnek, illetne szabályozásának erőteljes hatása van az idegrendszerre, ezt az orvostudomány is elismeri.
Testünk és elménk kapcsolatban van egymással, az összekötő közeg pedig a légzés, így látható vitathatatlan szerepe. A légzés maga a középút, a külvilág és a belső közötti folyamatos kapocs.
A pránikus légzés gyakorlása a célja, amikor ha a légzés test, tudat együtt van.
Amikor a légzés kiegyenlítődik, onnan indul csak a meditáció, semleges légzés nélkül nincs meditáció, ez az egyik nagy jelentősége.
A tanítások szerint kitartó gyakorlással képes a jógi összegyűjteni és irányítani a testében az energiát. Fontos tudnunk azt is, hogy a légzésre való összpontosítás megtanulása az elme feletti uralom eléréséhez elengedhetetlen.
B.K.S.Iyengar: “a PRÁNAJÁMA megfelelő csatornákba tereli az energiákat; Ahogyan a levelek ellátják a fát az egészséges növekedéshez szükséges levegővel és tápanyaggal, ugyanúgy táplálja és látja el levegővel a PRÁNÁJÁMA is az emberi szervezet sejtjeit, idegeit, szerveit, értelmét és tudatosságát. Az ászanák gyakorlásakor csak akkor tudjuk kiterjeszteni a testet, ha a légzésünket összehangoljuk a mozgással. A PRÁNA energia, míg az AJÁMA létrehozást, elosztást és fenntartást jelent. A pránajáma a LÉLEGZÉS TUDOMÁNYA, amely elvezet az életenergia teremtéséhez, elosztásához és fenntartásához.”
ÉRZÉKEK VISSZAVONÁSA (pratjahara)
Az érzékek visszavonása, legkönnyebben az összpontosítással (egypontosítással) érhető el.
Saját tapasztalatom szerint pratjahara eléggé elhanyagolt terület a nyugati jógagyakorlók és oktatók széles körében.
A jóga testi egészségre gyakorolt hatásai vitathatatlanok, de fontos, hogy a testi-lelki-szellemi egység harmonikus működéséhez, a valódi egyensúly megvalósulásához nem elég csak a fizikai dimenziónak figyelmet szentelni. A pránajámával együtt a pratjahara gyakorlatai pedig hidat is képeznek mind a koncentrációhoz, a magasabb szádhanák (spirituális gyakorlás) felé, egyben rendszeres gyakorlásukkal megtapasztalhatóvá válik a tudat azon területe, mely átvezet egyik lépcsőfokról a másikra, egyik tudatállapotból a másikba.
Olyan állapot, ahol az elme békés, és az érzékek, amelyek csak tükrözik az elme állapotát, a csend állapotába lépnek. Ezáltal ugyanolyan nyugodttá válnak, mint az elme. Pratjaharának nevezzük azt az állapotot, amikor az elme és az érzékek egy közös csend-tapasztalásba integrálódnak.
” A PRATJÁHÁRA kordában tartja az elmét, és megtisztítja azt minden tisztátalanságtól. Amikor teljesen elmélyülünk az ászana kivitelezésébe, nem feledkezve meg sem a testről, sem az érzékekről, vagyis amikor elérjük, hogy a cselekvés öt szerve és az érzékelés öt szerve rendeltetésszerűen és egymással összehangoltan működjön, az a PRATJÁHÁRA. A pratjáhárát általában ”az érzékek visszavonásának” fordítják. Ez az érzékek visszahúzódását jelenti, a bőr külső részétől a létezés magja a lélek felé.”B.K.S. Iyengar
KONCENTRÁCIÓ (dhárana)
A koncentráció a meditáció első fázisa. A pratjaharaval együtt alkalmazható, n agyon szorosan összefügg vele.
Hívhatjuk egyhegyűségnek (ékagra), mely az egyetlen pontra való koncentrálás a jógában és a buddhista meditációban.
Számos technikája ismert, rengeteg koncentrációs gyakorlattal találkozhatunk, egyhegyűséget fejleszthetjük például egy kép, mantra, vizualizációs tárgy, légzésfigyelés, tudat figyelésének segítségével.
Figyelmét megtanulja egyetlen tárgyra, összpontosítani (egypontosítani)a gyakorló, így vonja teljesen uralma alá a tudatát, és megismeri annak működését.
A figyelemkoncentráció begyakorlása lényegében azon a tényen alapszik, hogy alapvetően minden egészséges ember képes valamilyen mértékben figyelme rövid ideig tartó összpontosítására, csupán ezen időtartam kitolására kell erőfeszítéseket tennünk.
MEDITÁCIÓ (dhyana)
A meditáció az elme csendje.
Akkor jön létre, ha sikerül úgy visszavonnunk az elménket és érzékeinket a zavaró tényezőktől, hogy cask egyetlen dologra, mégpedig a meditáció tárgyára összpontosítunk (egypontosítunk).
Az elme csendje felé haladunk, arra, h tudd viselni a semmit, megtanítani az elmét a semmiben maradásra.
A meditáció akkor következik be, amikor képesek vagyunk egypontosított állapotban maradni két és fél percig.
Patanjali szerint ez a lépcső nem annyira módszer, mint inkább egy tudatállapot, melynek leírására nincsenek megfelelő szavaink.
A valódi meditáció nem elmélkedés vagy gondolkozás.
A meditációban semmiféle kísérletet nem teszünk arra, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk a tudatot vagy közvetlen szuggesztióval lássuk azt el. Egyszerűen megfigyeljük, engedjük megnyugodni, békéssé válni, hagyjuk hogy lényünk mélyebb szintjeinek felfedezése és megtapasztalása közben egyre mélyebbre vezessen.
A meditációt nem lenne szabad kulturális és vallási értékekkel átszínezni. Nincs olyan hogy buddhista meditáció, keresztény meditáció, hindu meditáció stb. A meditáció az meditáció, szimplán a tudat középpontjába jutás módszere, ahonnan a tudatosság különböző fokokban és mértékekben kiáramlik.
A tér végtelensége.
A MEDITATÍV PRAXIS LÉNYEGE EZ, AZ ESZKÖZ VÁLTOZIK, DE A LÉNYEG EZ:
VAN EGY KONCENTRÁCIÓS TÁRGY, AKKOR IS HA ÚGY TŰNIK, HOGY NINCS. TESTI ÉRZET, LÉGZÉS, MEGJELENŐ GONDOLATOK, ÉRZÉSEK, SZEMLÉLŐDÉS, FÁJDALOM, HA SEMMI NINCS AKKOR A SZÍV , VAGY MAGA A TUDAT.
SZAMÁDI (samadhi)
A samadhi a jóga útját járó célja. Ebben az állapotban a jógi teljesen tudatos és éber. Itt már megszűnik a tér, az idő, az ok, az okozat, és a látó önmagába fordul, a meditáló eggyé válik a meditáció tárgyával, megszűnik a dualitás, a kettősség.
Ez az igazi jóga, ahol a tiszta tudatosság, igazság és leírhatatlan boldogság megtapasztalása van. Ezt az állapotot csak a mély hallgatás tudja kifejezni. A jógi, aki erre a lépcsőfokra feljutott, elhagyja az anyagi világot, és az örökkévalóságba merül.
A samadhi egy tudat feletti spirituális tapasztalat, tudatállapot, vagy a bölcsesség legfelsőbb szintje a mély meditáció gyakorlatán keresztül.
A buddhizmusban a nemes nyolcrétű ösvény nyolc eleme közül az utolsó., és a rádzsa-jóga hagyományban a Patanjali jóga-szútráiban ez a legutolsó fokozat.
