Gondolom felmerül a kérdés, hogy vajon én mikor és hogyan találkoztam a jógával, és miért ezt a mozgásformát választottam.
Sziasztok!
Kezdhetném úgy ahogy sokan, hogy a mozgás kiskorom óta életem része volt, stb… Ez egyébként így is van, aztán egy darabig kimaradt, és szép lassan ivódott vissza a mindennapokba.
De miért pont a jóga?
Mert ebben találtam magamara.
Rendszeresen heti többször mozogtam és spirituális gyakorlatokat végeztem, és végül jóga lett az, ami összefonta a két számomra nagyon fontos területet és „szerelem lett”. Szabadnak érzem magam benne, és még sosem volt olyan, hogy egy jógagyakorlás után nem éreztem egészségesebbnek, jobbnak, nyugodtabbnak és egyben energikusabbnak magam, mint előtte.
Na de eddig nagyjából az összes „hibát” elkövettem, amit csak lehetett:
– Kipróbáltam egy órát és utána abbahagytam
– Sportnak tekintettem
– Az egyik leghaladóbb, legnehezebb stílussal kezdtem
– Később pótoltam az alapokat
– Keveset kérdeztem
– Nem kerestem igazi mestert
– Csak az ászanákra és a bennük lévő fejlődésemre koncentráltam
– Nem tanultam meg mi az a jóga, és ezért az általa kínált lehetőségek minimális részét haszáltam.
De ezek a hibák kellettek, máshol voltam akkor, és magamtól, lépésről-lépésre, lassan jutottam a felismerésekhez.
Az első jógaóra amire elmentem, úgy 12 évvel ezelőtt egy hatha jóga óra volt, és őszinte leszek, végigszenvedtem. Nem is próbáltam újra jó darabig.
Tudatos döntés volt a jóga, éreztem, hogy ez jó nekem, kell nekem, de valahogy nem ment, untam az órát, szenvedtem. Nem voltam rá érett.
Közben fejlesztettem magam különféle energetikai és spirituális módszerekkel, elkezdtem meditálni, és egyéb gyakorlatokat végezni.
Majd barátnőimmel hárman elmentünk egy astanga órára. Kezdőknek mondom, hogy ez egy nehéz jógatípus (remélem a hithű astanga jógik, jóginik nem köveznek meg ezért). Pár hónap jógagyakorlás után ajánlanám a kipróbálását.
Nehéz volt, de tetszett. És onnantól minden héten jártam. Persze rájöttem, hogy az alapoktól kellene kezdeni, így más stílust választottam, tanultam, gyakoroltam. Élveztem.
Mellette ott volt a többi sport.
Igen, sportnak tekintettem ekkor még. Volt a szellemi gyakorlásom, és volt a jóga, mint mozgás.
Sok évnek kellett eltelnie, míg összeállt a kép bennem, hogy a jóga sokkal, de sokkal több ennél, egy komplex rendszer, ami magába foglal mindent, ami fontos. És amiről azt hittem különállók.
Már rég oktattam mire eljutottam eddig.
Gyakorlásom, óráim folyamatosan változnak, ahogy én is, és remélem ez így is marad.
És folyamatosan változik a jógával való viszonyom is, formál minden egye nap, és egyre többet tudok meg róla és magamról is segítségével minden nap.
A jóga eszköz. Eszköz arra, hogy bármi legyen is a célod, elérd, és magadra találj.
Én abban segíthetek neked ,hogy ne kelljen az én lépcsőfokaimat végigjárnod, hibáimat elkövetned. Persze lesznek sajátjaid, és fokozatosan nyitsz, a jóga a lassú, de tartós fejlődés útja. De tapasztalt, tiszta, segítő iránymutatással, tanácsokkal, könnyíteni lehet az utat.
És ezt is meg kellett tanulnom, hogy a dolgok nem csak akkor jók, értékesek, ha nehezen érjük el őket, ha akadályokat kell leküzdenünk. Ezeket mi teremtjük magunknak. A jóga segít meglátni, hogy minden egyszerű, mi bonyolítjuk. Mindennek oka van, annak is, ha segítséget kapsz, élj vele.
