Érdekes téma a humor szerepe a spirituális úton.
A saját véleményem az, hogy igenis van létjogosultsága a belső fejlődés útján a humornak. Sőt, elengedhetetlen hozzá.
Sok embernek a buddhistákról, jógikról, de akár a papokról is besavanyodott, szomorkodó, komoly, csak a célra összpontosított emberek képe ugrik be. Vicces tapasztalás volt, hogy egy jógaoktatói fórumon lévő kérdésre ( Milyen vicces kérdések érkeztek amióta jógaoktató vagy? ) milyen hozzászólások jöttek, milyen kép van néhányak fejében erről az életmódról, hogy mennyire nem élvezzük az életünket.
Valamiért az a tévhit terjedt el, hogy szomorkodva, komoly szabályok között éljük mindennapjainkat, amiben semmi helye a jókedvnek, jóllétnek. És a hiteles vezető, tanító az komoly, pragmatikus, szigorú, és unott képpel magyaráz.
Nem kell messzire menni a Dalai Láma egy hihetetlenül humoros vallási vezető. Könyveiben, előadásaiban rengeteg derűs történet és elem található. Ikonikus nevetős képei is megjelentek.
Van egy könyvem tőle, amiben Desmond Tutu pappal beszélgetnek, fő témája a derű.
A buddhizmus alapja a boldogság keresése, és célja annak elérése. Persze nem teljesen a köznyelvi boldogságról van szó, hanem a nem múló, valódiról, de ez most részletkérdés.
Rengeteg tanító, pszichiáter, író is a humort használja a nehéz tanítások átadására, valószínűleg azért, mert alapból is ilyenek, viccesek, könnyedek, derűsek. És mert tudják, hogy nem szabad túl komolyan venni magunkat, ez az életet és a célok elérését sem. Főként aztért nem, mert ha valamit görcsösen akarunk, azt valószínűleg nem fogjuk elérni. Ha könnyeden állunk hozzá, akkor esélyünk van arra, hogy elérjük egyszer. De elég a ZEN történetekre gondolni. Az önismeret egyik eleme az önirónia, önszeretet, és ezeknek része az, hogy nevetni tudjunk magunkon is.
Mindenkinek kell a lazítás, feltöltődés, és ehhez az élethez szükséges a humor, ami nem mellesleg oldja a feszültségeket, segít a feldolgozásban is.
Van kacagó jóga, van nevetés terápia, van boldogság tréning. Vannak direkt módon, vagy álruhában tanítók Magyarországon és a világban, akik közszereplők, hírességek lévén a humorral fűszerezett tanítások átadását végzik. Magyarországon van buddhista tanító is, aki ismert humorista.
A lényeg az, hogy humor nélkül nem lesz igazi fejlődés, mert derűtlen, akarással terhelt gyakorlásba megy át a spirituális út, mely pont nem a célját éri el, hanem erőtlen, savanyú, komoly erőfeszítés és feszültség lesz belőle.
Ha könnyeden, viccesen, lazán tesszük a dolgunkat, és próbálunk fejlődni, akkor a boldogság és öröm útját járva könnyebben érünk célt, úgy, hogy közben jól is érezzük magunkat.
Azt tegyük ami jólesik a szívünknek és a célunk felé visz. Mindennek megvan az ideje, a derűnek, a komoly munkának, a nevetésnek, a sírásnak. Kezeljük helyén ezeket a dolgokat és törekedjünk arra, hogy boldog legyen a célunkhoz vezető út is. Egyetlen lényeg van, a boldogsághoz vezető utat könnyebb úgy megtenni, hogy jól érezzük magunkat közben.
